De sikerülni fog

Sziasztok! Tudom az utóbbi időben eltűntem de ez most másként lesz eddig azért nem írtam mert rossz a gépem. Sajnálom de majd megpróbálom a tesóm gépét meg szerezni hogy tudjam folytatni a történetet. 
 Köszi hogy olvastok és akkor most kezdődjön a 4.rész :) <3 

Reggel arra keltem hogy Ricky hív hogy hol vagyok. Elfelejtettem hogy együtt reggelizünk.
- Szia Ricky ne haragudj el aludtam.
- Szia gondoltam! De ha be engednél annak rohadtul tudnék örülni mert szét fagytam!
- Oké megyek!-lassan ki kászálódtam az ágyból és kinyitottam az ajtót
- Na végre már szét fagytam!
- Bocsi csak a gyógyszertől kidőltem.
- Hát remélem éhes vagy !?
- Mint a farkas!
- Akkor még jó hogy hoztam kaját.
- Mit hoztál?
- Palacsinta jó lesz ?
- Imádom!
- Tudom azért hoztam, túl jól ismerlek hogy soha nem mondasz rá nemet.
- Hát igen. Túl jól. Néha olyan mintha a testvérem lennél! -pont a tányér felé nyúltam mikor a felsőm ujja kicsit feljebb csúszott és az első vágás ki villant Ricky elkapta a karom és felhúzta a ruhám ujját.
- Szele ez mi? Már megint kezded a régi történetet? Szele ez nem játék ha egyszer úgy sikerül akár meg is halhatsz!
-Tudom Ricky de ez már a múlt most úgy érzem van jövöm!
- Ezt hogy érted ?
- Úgy hogy a legkilátástalanabb álmom valóra vált!
- Mi ez most komoly? Szele ez csodálatos! -mondta és meg ölelt
- Ugye én se akartam elhinni. Tegnap  amikor jöttünk haza bevallotta, hogy szeret. Fura volt először, hogy azt mondta azt hittem csak szivat. De amikor meg csókolt az csodás érzés volt. 
-Sziasztok.- mászott ki Naomi aaszobájából fél kómában és a kávés bögre felé nyúlt.-Mi a helyzet?
Semmi kül reggelizünk.
- Az jó.- és vissza csoszogott a szobájába
- Szegény Naomi még nagyon fáradt azt látom.
-Hát igen aki egész éjjel a gépet nyomja annak ez a sorsa.
- Na ja te is így nyomod néha Szelené!
- De nem! Gonosz vagy!- vágtam sértődött fejét mikor megszólalt a csengő
-Nyitom!-kiabáltam de kár volt. Az ajtóban Debóra állt és nem volt jó kedve.
- Te mit képzelsz magadról? Hogy mértél rá startolni Casperre?
- Először is neked is szia! Másodszor te mit képzelsz hogy ide jössz nekem arénázni! Amúgy is nem rá startoltam hanem ő akart velem lenni mert szeret és én is szeretem őt úgyhogy húz innen!- rá akartam csapni az ajtót de a lábával nem hagyta
- Ne csapkodd itt az ajtót azt hiszed olyan nagy lány vagy néz már magadra szánalmas vagy úgy nézel ki mint egy utolsó csöves és komolyan el hiszed hogy kellesz Caspernek? Csak egy pótlék vagy mert mindig is engem szeretett!
- Ha ha ha annyira szánalmas amit csinálsz ! Te hagytad itt Caspert egy másik csávó miatt te voltál az aki eldobta öt! És meg te pattogsz nekem ?! Na húz innen a francba!-azzal a lendülettel úgy be vágtam az ajtót hogy majdnem le dőlt a ház
- Na ez mi volt ?
- Debóra hisztizik Casper miatt.
- Azt megértem egy ilyen jó csajtól én is tartanék a helyében.
- Jaj de édes vagy ; de szeretlek! Csak ne lenne hazugság.-mondtam Rickynek nagy mosollyal az arcomon
- Nem ! Ez az igazság csajszi te gyönyörű vagy! Bárcsak...
-Ricky mi az a bárcsak?
- Semmi hagyjuk nem érdekes!
- Csak az a baj hogy nem tudsz hazudni! Mond!
- Biztos tudni akarod? De nem akarom hogy fájjon!
- Jaj Ricky ne csigázz bökd már ki !
- Szeretlek.
- Mi? Várj álljunk meg! Mi van?
- Jól hallottad! Ezért nem akartam elmondani tudtam hogy ki fogsz akadni és attól féltem többé szóba se állnál velem !
- Jaj Ricky ezt soha nem tennék ilyet! Hisz olyan vagy nekem mint a bátyám. Annyira buta vagy komolyan azt hiszed hogy ezt teszem mikor még haragudni se tudok rád?!
- Tudom! De ne aggódj nem fogok nektek bekavarni! Nekem az a lényeg hogy boldog légy ha Casperrel vagy boldog akkor jó. De én mindig ott leszek ha valami baj van!
- Tudom és ezt köszönöm is!-mondtam és meg öleltem- -Mami mennyi az idő? Bakker el fogunk késni futók átöltözni!
- Oké, de télleg siess!v
-Oké!-futottam a szobámba és felvettem azt a cuccot ami a ruhák tetején szerencsére a fekete szerettem volt felül felkaptam és már szaladtak is ki az ajtón
- Na végre már azt hittem hogy bezártad magad a szekrénybe! -mondta felháborodva
- Ne csak még fésülködtem is!-mondtam gúnyosan
-Jól van na azért ne ölj meg.
-Jól van tudod hogy nem bántalak!
-Tudom!- ,mondta  mosolyogva.
Pont elértük a vonatot ami a városba ment. Egész úton néma csend volt. Kicsit nagyon kínos volt. 
De akkor még nem sejtettem hogy ez az út az egész életemet  megváltoztatja.