A kezdetek

Így vissza gondolva a híd szélén nem is volt rossz életem . Születésem napján édesanyám visszatért hozzám a halálból és a Szelené nevet adta nekem . Ezen a napon sorsom megpecsételődött de ez az átok csak most veti rám láncát. Sosem voltam szokványos gyermek visszahúzó de mégis nagyszájú voltam ; sosem engedtem magamhoz senkit közel. Miután 6 éves koromban az az ember akit szüleimnél is jobban szerettem a karjaim közt halt meg úgy éreztem nincs helyem ezen a világon. De nem tudtam meghalni. Sem a gyógyszer sem a penge nem segitett. A vágás melynek hege mai napig a szívem felett díszeleg nem hagy felejteni. De ez már nem számít lassan úgy is vége. Azért még vissza-vissza térek az emlékek rideg falai közé és látom hogy anno még általánosban a fiúk csúfoltak a súlyom miatt és egy halvány mosoly libben az arcomra. Hátra lépek és gondolkodom 
-Megéri-e ez , hogy ellenségeimnek öröme , szüleimnek életében szenvedés , barátaim számára fájdalom legyek ? A válasz :Nem
- gondolataimat csak egy hang zavarja meg amely a nevemet kiabálva.
- Szelené! Ne tedd! - hátra nézek és felém fut valaki ; leugrom vissza a híd biztonságos betonjára és látom, hogy aki felém fut nem más mint az egyik legjobb barátom Casper. Azt vártam mikor ér oda, hogy jól leteremtsen. De odaérve nem ezt tette; megölelteés így szólt 
- Buta lány képes lennél engem és Liryket itt hagyni.
-elsírtam magam . Percekig zokogtam a vállán és közben úgy éreztem hogy végre nem vagyok egyedül. Miután abbahagytam a sírást és éreztem, hogy az összes festékem elfolyt elindultunk a parkba ahol a többiek vártak. Tina,Liryk,Brendon,Carla és Ricky ők voltak a mi kis csapatunk tagjai. Mikor odaértünk mint mindig üvöltött a zene. 
 - Bakker -kaptam a fejemhez- elfelejtettem hogy ma próba van és nem hoztam cipőt.- mire Liryk a táskáját kezdte túrni - 
- Nyugi baba van nállam még egy cipő még szerencse hogy egy a méretünk ! -azzal kivette a másik cipőt a táskájából és oda adta nekem. Pont a kedvence csukálya volt.Fekete és vörös csíkos Supra cipő. Nekem is ilyenek volt hisz együtt vettük  csak hogy én már széthordtam. Imádtam abban táncolni nem csúszott és nem nyikorgott  pont olyan volt amilyen egy Street Dance-es csajnak kell.
- Köszi csajszi jövök neked eggyel.
- Bolond vagy ezt te is megtenéd értem .
- Imádlak! -és ezzel együtt egy puszit nyomtam az arcára-
- Én is téged, de ha nem indulunk a tangósok lenyúlják a termet ! -erre persze mindenki felkapta a fejét és már indultunk is